A növényi gyógyászat az orbáncfüvet több mint 2000 éve használja, elsősorban gyors sebgyógyító hatása miatt. Hogy a növény az immunrendszerre is serkentő hatással lehet, csak az utóbbi idők során sikerült feltárni.
A gyógynövény vélhetőleg legizgalmasabb lehetséges hatását 1988-ban fedezték fel a New York-i Egyetem és a Weizmann Intézet munkatársai. nevezetesen azt, hogy a növény „drámai” hatással van egy víruscsalád tagjaira, többek között, az emberi immunhiány vírusára, a HIV-re. Közismert, hogy a vírus a szerzett immunhiányos tünet együttes, az AIDS kórokozója. A felfedezés óta néhány AIDS-ben szenvedő beteg „pozitív eredményekről” számolt be.
A lefejezett szent emlékére
Az orbáncfű levelei és virágai különleges mirigyeket tartalmaznak, amelyek érintésre vörös olajat bocsátanak ki. Az őskeresztények a fűfélét keresztelő Szent Jánosról nevezték el, mivel úgy gondolták, hogy a növény vérvörös olaját augusztus 29-én, a szent lefejezésének évfordulóján könnyezi.
Az I. században a római természetgyógyász, Plinius az orbáncfű boros oldatát kígyómarások ellen ajánlotta. A görög orvos, Dioszkoridész pedig égések külső kezelésére és belső hashajtóként, menstruációs serkentőként valamint az isiász és a váltóláz (malária) gyógyítására használta. A görögök és a rómaiak hiedelme szerint a fű egyben a boszorkányok rontása ellen is védelmet nyújtott.
A pogány babonát, hogy az orbáncfű elriasztja a rontó szellemeket, a keresztények is átvették, s a füvet a Szent János-napi örömtüzeken égették, a levegő megtisztítása és a bő termés biztosítása érdekében. Erre utal az 1400-as évekből származó versike:
Mind a boszorkány s az ártó szellem
hatalmukat vesztik az ember ellen,
ha annak Szent János-nap éjjelén
szedett orbáncfű füzére a mellén.
S hogy házad vész, sem vihar ne érje,
s rontás ellen a szent mindenkor védje,
mint melleden az orbáncfű füzére,
virítson a szemöld’fán a virágnak vére.
A „legértékesebb gyógyír”
A Külső Jegyek Doktrínája – az a középkori nézet, hogy a növények külső megjelenéséből egyben gyógyhatásukra is következtethetünk – szellemében a vörös növényeket a sebek gyógyírjának vélték, s e szabály alól a „vörös vérű” orbáncfű sem volt kivétel. A XVI. században John Gerard a „mély sebek legértékesebb gyógyírjának” tekintette, s mint írja „a vizelést is megindítja, s a hólyag köveit is kihajtja”.
A Londoni gyógyszerkönyv 1618-as első kiadása azt ajánlja, hogy az orbáncfüvet megőrölve keverjük el olajban, és az oldatot 3 hétig napfényen érleljük. Az így kapott tinktúrát sebek és zúzódások kezelésére évszázadokon át használták.
Nicholas Culpeper, a XVII. századi angol herbalista így ír: az orbáncfű egyedülálló sebgyógyír, borban fűzve igyuk, s elmulasztja a belső sebeket és zúzásokat, kenőcse felnyitja a fekélyeket, feloldja a duzzanatokat és behegeszti a sebeket... Segít a hányás és a vérköpés (tuberkulózis) minden fajtájánál.

A sebek kezelése
Az első telepesek az orbáncfüvet Észak-Amerikába is magukkal vitték, de úgy találták, hogy az ottani indiánok már ismerték a növény helyi változatát, és az európaiakhoz hasonló módon – frissítőként, valamint hasmenés, láz és kígyómarás ellen, sebek és bőrpanaszok kezelésére – fel is használták.
A XIX. század neves botanikus orvosa, dr. Charles Millspaugh az amerikai polgárháborúban, széles körben alkalmazta az orbáncfüvet a sebek gyógyítására.
A XIX. században a homeopátia az ortodox gyógyításhoz hasonló népszerűségnek örvendett, s a növényi gyógyászok az orbáncfüvet számos kenőcs formájában javasolták sebekre, asztmára, harapásokra, isiászra, hasmenésre illetve az aranyér és a paralízis bizonyos formái ellen. Napjaink homeopatikus gyakorlata is követi a hagyományokat.
A XIX század amerikai eklektusai az orbáncfüvet a „hisztéria” (menstruációs panaszok) ellen javallották, mivel kétségtelen hatással van az idegrendszerre és a gerincre.
Hólyagos felégéseket okoz
Napjaink herbalistáinak véleménye megoszlik az orbáncfű megítélésében. Ha a szarvasmarhák nagy mennyiséget legeltek, rendkívül érzékennyé váltak a napsugárzásra (fotoérzékenység), és bőrükön hólyagos felégések keletkeztek. Számos szakértő szerint ugyanez az emberre – főleg a világos bőrűekre – is érvényes.
Egy kortárs herbalista szerint az orbáncfű belsőleg történő alkalmazását kerülni kell. Mások megelégszenek annyival, hogy a világos bőrűeket fokozott óvatosságra intsék, míg a kevésbé érzékeny bőrűeknek nem kell tartaniuk a kedvezőtlen mellékhatástól. A legtöbb herbalista azonban figyelmen kívül hagyja vagy elveti az aggályt, mondván, a növényt több mint 2000 év óta biztonsággal használták eddig is.
A biztonságos alkalmazás kérdése miatt közömbös herba-listák az orbáncfüvet külsőleg sebek kezelésére, belsőleg pedig isiász, álmatlanság, menstruációs görcsök, fejfájás, megfázás, hörghurut ellen és nyugtatóként ajánlják.

Az orbáncfű gyógyhatása
Az orbáncfű hatásait – elsősorban Németországban és a volt Szovjetunióban – behatóan tanulmányozták. Bizonyos potenciális immunmódosító vegyületeket (flavonoidok) nagy koncentrációban tartalmaz, s emellett egy másik vegyület, a hipericin is megtalálható benne, amely antivirális és depresszióellenes hatást hordoz.
Más vizsgálatok emellett a növény antibakteriális, gombaölő és gyulladást gátló hatásait is kimutatták.
AIDS. Az orbáncfű legizgalmasabb hatásainak egyike a hipericinnek az AIDS-vírus ellen mutatott aktivitása. Egy tudományos folyóirat tanulmánya szerint a növény a laboratóriumi és állatkísérletekben drámai hatású és kevéssé toxikus egy, az AIDS-et okozó HÍV-vírushoz hasonló mikroorganizmus ellen. Leukémiát kiváltó vírusokkal fertőzött egerekben az orbáncfű kivonatának egyetlen injekciója teljes mértékben megakadályozta a betegség kialakulását. Mi több, szájon át adagolva is hasonlóan jó hatást mutatott az egereken. Az előzetes laboratóriumi vizsgálatok a HIV-vírussal szemben is hasonló hatást mutattak. A növényi kivonat emellett az állatok agy-vér gátján is áthatol, s e tény kiemelkedő jelentőségű lehet az AIDS kezelésében, hiszen a vírusok gyakran az agyat is megtámadják.
A fenti eredmények nem kis izgalmat keltettek az AIDS-kutatók körében. Egyesek az orbáncfüvet már emberi pácienseken is kipróbálták, de ezek a vizsgálatok a könyv írásakor még nem fejeződtek be.
Az 1989-es év eleje óta azonban az „Az AIDS kezelésének hírei” című folyóirat több olyan esettanulmányt, valamint felmérést közölt, amelyben az AIDS-ben szenvedő betegek némelyike az orbáncfű használata után az immunrendszer, a súlygyarapodás, az étvágy és az életerő tekintetében is jelentős javulást észlelt.
Az említett vizsgálatok bátorítóak, de mint a szájhagyományon alapuló információk esetében általában, értékelésükben óvatosnak kell lennünk. Mindaddig, amíg a tudományos kísérletek le nem zárulnak és sikeresen reprodukálhatónak nem mutatkoznak, az orbáncfüvet nem tekinthetjük az AIDS gyógyszerének. Mindazonáltal az előzetes eredmények kétségtelenül reményt keltűek.
Az orbáncfű vizsgálatában szereplő AIDS-betegek nem a teljes növényt, hanem abból származó egységesített kivonatot fogyasztottak. Az egységesítés (standardizáció) a tudományos eredmények elfogadhatósága szempontjából döntő fontosságú.
Sebgyógyítás. Az orbáncfű hagyományos sebgyógyító használatát számos vizsgálat támasztja alá. A növény vörös olajában jelen lévő hipericin és egyéb antibiotikus vegyületek hozzájárulhatnak a sebfertőzések megakadályozásához. Emellett a potenciális immunstimuláns flavonoidok a seb gyulladását enyhíthetik.

Egy német vizsgálat szerint az orbáncfűvel készített kenőcs a forgalomban lévő készítményekhez képest is jelentékeny mértékben gyorsította az égési sebek gyógyulását és használata kisebb mértékű hegedéssel járt.
Depresszióellenes hatás. A hipericin a szervezet egyik enzimével, a monoamid-oxidázzal (MAO) is kölcsönhatásba lép, gátolva azt. Az enzim gátlóanyagai képezik az antidep-resszáns szerek egyik fontos típusát.
Egy kisebb – 15 nőből álló csoport depresszióellenes kezelésére kiterjedő – német vizsgálat azt mutatta, hogy az orbáncfűvel történő gyógyítás a depressziós tünetek jelentős mérvű enyhülését eredményezte, és a kezelteknek az étvágya, életkedve és önbizalma egyaránt javult, valamint alvási viselkedésmintájuk is a normálishoz közelített. Az orbáncfű azonban nem azonnali hatású antidepresszáns.
A német orvos-herbalista, dr. Rudolph Fritz Weiss szerint a hatás lassan, csupán 2-3 hónap alatt fejlődik ki.

Orbáncfű receptek
AIDS-kezelés érdekében beszéljük meg az orvossal, hogyan szerezhetünk az egységesített orbáncfűkivonatból, illetve azt, hogy kezeltként felvehető-e az anyag a klinikai vizsgálatba.
Sebek gyógyítására a sérült területet – szappanos és vizes lemosás után – az orbáncfű leveléből és virágából készített őrleménnyel kezeljük.
A depresszió enyhítésére és az immunrendszer lehetséges serkentése érdekében a szárított növényből 1-2 teáskanálnyit áztassunk 10-15 percig egy csésze forró vízben. Az italból naponta legfeljebb 3 csészényit fogyasszunk. Az orbáncfű kezdetben édes, majd keserű ízű és a nyelvre összehúzó hatású.
Tinktúra formájában naponta háromszor 1/4- 1 teáskanálnyi mennyiséget fogyasszunk.
Kétéves kor alatti gyermekeknek ne adjunk orbáncfüvet! Nagyobb gyermekek, illetve 65 évesnél idősebbek kezdetben enyhébb készítményeket használjanak és csak szükség esetén térjenek át az erősebbre.

AMIRE VIGYÁZNUNK KELL!
A MAO-t gátló anyagok bizonyos élelmiszerekkel és gyógyszerekkel együtt fogyasztva veszélyesen magas vérnyomást válthatnak ki (hiperszenzitív krízis), amelynek tünetei fejfájás, nyaki merevség, émelygés, hányinger és hideg izzadás lehetnek. Bár az ajánlott mennyiségekben az orbáncfű nem olyan hatásos MAO-gátló anyag, mint a forgalmazott gyógyszerészeti készítmények, a növény alkalmazásakor fokozott óvatossággal kell eljárni. Az orbáncfűvel párhuzamosan amfetamint, narkotikumot, triptofán és tirozin aminosavakat, fogyókúrás tablettákat, asztmás belélegző-szereket, orrcseppeket és meghűlés vagy szénanátha elleni gyógyszereket ne szedjünk! Ezenkívül ne igyunk sört, bort vagy kávét, és ne fogyasszunk szalámit, joghurtot, csokoládét, babot és füstölt vagy savanyított ételeket.
Tilos a napozás!
Az orbáncfűvel etetett háziállatokban a hipericin a bőrfelszín alatt feldúsul és hólyagos bőrkiütést okoz.
Nagy mennyiségű hipericinnel beinjektált kísérleti állatok napfény hatására elpusztultak.
A tudományos megítélés szerint az orbáncfű az ajánlott dózisokban legfeljebb kisméretű fotoszenzitivizációt okoz – kivéve a világos bőrűeknél, akik általában érzékenyebbek a napfényre. Az orbáncfüvet fogyasztók (a tetraciklin gyógyszerhez hasonlóan) lehetőleg tartózkodjanak a napfénytől.
Az AIDS-es betegek a növényt viszonylag kevéssé toxikusnak ítélték, de néhányuk álmosságról, napfényérzékenységről és hasmenésről számoltak be.

Egyéb figyelmeztetések!
Az általában ajánlott dózisokban – a terhes, illetve szoptatós nők kivételével – valamennyi, egyébként egészséges felnőtt számára, akik magas vérnyomás betegségben nem szenvednek, és akik a növénnyel kedvezőtlen kölcsönhatásra lépő gyógyszeres kezelés alatt nem állnak, biztonságosnak tekinthető. A növényt azonban kizárólag az orvos beleegyezésével és felügyelete mellett fogyasszuk.
Az orbáncfüvet gyógyszermennyiségben csak az orvossal konzultálva használjuk. Ha fejfájást, nyaki merevséget vagy hányingert okozna, ne alkalmazzuk, vagy csökkentsük az adagot. Ha a kedvezőtlen mellékhatások továbbra is fennmaradnának, azonnal értesítsük az orvost.
A „vérző” virágok
Az orbáncfű fás jellegű, erőszakosan terjeszkedő, évelő növény. Magassága a 60 cm-t is elérheti, illata a terpentinére emlékeztet. Levelei áttetszően pontozottak, s mirigyeikből vörös, olajos levet eresztenek. Feltűnő, élénksárga, csillag alakú virágai a nyár során nyílnak, és a leveléhez hasonló olajat tartalmaznak, amely a levegőn megvörösödik.
Az orbáncfű legkedvezőbben tavasszal vagy ősszel, tőosztással szaporítható. Szinte valamennyi jó lefolyású talajban jól nő, teljes napfényen vagy részleges árnyékban. Bár évelő, az orbáncfű nem különösebben hosszú életű, így néhány év elteltével újra kell telepíteni.
A leveleket és a virágok felső részét virágzáskor győjtsük be. Kiszárítva, jól záródó üvegben kell tárolni.


BOGUMIL RECEPTEK
Orbáncfűolaj készítése
A virágos, leveles ágakat begyűjtve 1 cm-es darabokra vágjuk és befőttes üvegekbe ömlesszük. A célnak megfelelően a következő olajos kivonatokat készítünk.
Sebek, égések gyógyítására :

A befőttes üvegbe ömlesztett, feldarabolt orbáncfű virágos, leveles szárait napraforgó vagy repce-olajjal feltöltjük és tűző napon 10-14 napig érleljük, mindaddig amíg lilásvöröses színben nem játszik. Ekkor a kivonatolás befejeződött.
Alkalmazás:
Égési sebek beecsetelése esetén a sebek hegmentesen gyógyulnak és megszűnik a sebfertőzés veszélye. Nehezen gyógyuló sebek esetében is gyógyír.
Kenőcs készítése:

10 % olajos kivonatot
Hidrofilikum Ungentum
kenőcs anyaggal elnyeletünk.
Az így készített kenőccsel zúzódásokat, fagyásokat és varas sebeket lehet kezelni.

Ricinusolajos kivonat készítése
A ricinusolajban készített kivonatot pikkelysömör, ekcéma és rühes bőr esetében alkalmazzuk.
A kivonat elkészítése: 1 literre
A literes befőttesüveget megpakoljuk a ledarabolt növénnyel.
2 dl ricinusolajat
6 dl napraforgó olajjal elegyítünk.
Ráöntjük a darabolt növényre. Lezárjuk a befőttesüveget. 10-14 napig a tűző napon érleljük

PIKKELYSÖMÖR ELLENI FELHASZNÁLÁSA
Olajos bedörzsölés.
Emulzió készítése metilcellulóz emulgeátorral. Az emulzióval való bedörzsölés.
Kenőcs készítése: 20 % ricinusolajos kivonatot elnyeletünk Hidrofilikum Ung.-mal.
Fekélyek kezelése
A szárított levelet, virágot, ágat összedarabolva kávédarálón megőrlöm és 1-1 arányban porcukorral összekeverem.

Az alszárfekélybe, nagy felületű nedvező fekélyekbe szórom és gézzel átkötöm. A nedvezést megszünteti és fertőzést megakadályozza. Erősíti a hámosodást.

A siker fokozása érdekében
30% orbáncfű lisztet,
30% nadálytő gyökér liszttel
(kávéőrlőn kell készíteni)
40% porcukorral elegyítve sebhintőporként használom fekélyes, égési sebeknél.
Alkoholos kivonata: 1 literre
20 dkg ricinusolajat
5 dl 70%-os alkohollal elnyeletek.
A ricinus alkoholban jól oldódik.
Ezt a keveréket öntöm rá a literes
befőttesüvegbe rakott drogra.
10 napig érlelem.


A kivonatot hajhullás, fejbőr pikkelysömöre és kopaszság kezelésére ajánlom. Napra menni tilos a kezelés alatt, mert leégést okozhat.
FEKETE NADÁLYTő
A herbalisták éveken keresztül hangoztatták, hogy a fekete nadálytő mindig kéznél legyen, mert gyógyító és csillapítóhatása van minden szervre, ideális az amatőr herbalis-tának, valamint teljesen biztonságos és veszélytelen. De amióta májkárosító és rákkeltő vegyületeket fedeztek fel benne, a tudósok nem éppen jó hírnevét terjesztik, és az egészségre határozottan károsnak nyilvánították. Gyógyító vagy kockázatos? Az igazság valahol a kettő között van.
Csaták törött csontjainak rögzítője
A korai görögök először a növény lédús gyökerét használták a sebek külső kezelésére, feltételezve, hogy serkenti a felszakadt hús összenövését. A római természettudós, Plinius mintegy igazolta a gyakorlatot azzal a megfigyelésével, miszerint a vízben forralt fekete nadálytőből egy ragadós massza lesz, ami nagy húsdarabok egyberagasztására képes. A massza ugyanis idővel gipszszerűvé keményedik. Ezt kihasználva az ókori csatákban az eltört csontokat gyakran ilyen masszával átitatott rongydarabokkal tekerték körül. A rongyon megszáradt paszta kezdetleges, de hatásos csontrögzítő gipszkötést eredményezett. A nadálytő emiatt érdemelte ki a csontkötő vagy csontforrasztó népszer? elnevezést.
Az I. században élt görög orvos, Dioszkoridés javasolta elsőként a fekete nadálytő-teát légzőszervi valamint gyomor- és bélpanaszokra.
Az 1550-es évektől a herbalisták a fekete nadálytő-teát – nem a masszát – ajánlották törött csontok gyógyítására. Egy korabeli angol gyógynövény-ismertető azt állította, hogy a fű segít a törött lábú embereken.
A XVII. századbeli angol herbalista, Nicholas Culpeper a tapadós, nyálkás nedvekkel teli fekete nadálytő-gyökeret ajánlotta az összes belső hurutra... valamint a test egész külső felületén, a húsban vagy izomzatban lévő sérülések és sebek kezelésére... Különösen jó az eltört vagy repedt csontokra. Culpeper e növényt szintén javasolta lázra, köszvényre, aranyérre, üszkösödésre, valamint légzőszervi és menstruációs problémákra.
Belső csillapító
Amint a gipsz felváltotta a fekete nadálytőt a törött csontok rögzítésében, a csontkötő név is eltűnt a használatból. A növényt ezentúl nyálkahártyák gyulladásainak enyhítésére ajánlották belsőleg. A XIX. századbeli amerikai eklektikus orvosok hasmenés, vérhas, köhögés, hörghurut és menstruációs kellemetlenségek kezelésére írták fel.
A mexikói bábák hüvelyi repedésekre alkalmazták. A Fülöp-szigeteken izületi gyulladást, cukorbetegséget, vérszegénységet, tüdőfertőzéseket és még fehérvérűséget is kezeltek vele. Nem mindegyik modern herbalista ijedt meg attól, hogy a növényben rákkeltő anyagokat fedeztek fel. Néhányan közülük, mint Michael Weiner csak külső kezeléseket ajánl, mivel belsőleg esetleg rákot okoz. A modern herbalisták legtöbbje nem igen hiszi, hogy a növénynek bármi kapcsolata lehet a rákkal. ők továbbra is lelkesen propagálják a növény gyógyhatását fekélyre, fekélyszerű vastagbélgyulladásra, belső vérzésekre, hörghurutra, vérző fogínyre, rekedtségre és emésztési zavarokra.
A fekete nadálytő gyógyhatása
Az ókori görögöknek és rómaiaknak igazuk volt abban, hogy a fekete nadálytő segít a sebek gyógyulásában, de a ragadós nedveivel nem tudtak mit kezdeni.
Sebgyógyítás. A növény tartalmaz egy vegyületet (allan-toin), amely elősegíti az új sejtek növekedését, és ez igazolja a több mint 2500 éves használatát a kis vágásoktól és égésektől a csatákban szerzett nagy sebesülésekig szinte mindenre. Sebgyógyító képességén kívül tanulmányok igazolják gyulladás- csökkentő hatását is.
Az allantoin számos, recept nélkül is kapható bőrápoló krém aktív komponense. Az orrherpesz, illetve a hüvelyi fertőzések kapcsán fellépő viszketegség elleni kenőcsök szintén tartalmazzák ezt a vegyületet.
A fekete nadálytő bőrön keresztül nem szívódik fel, és még a növény ellenzői sem kérdőjelezik meg biztonságos külső használatát. Azonban a sebet gondosan mossuk meg vízzel és szappannal, mielőtt valamilyen, a növényből készült krémet használnánk. Sebkezelésre inkább a gyökeret ajánlják, mivel az kétszer annyi allantoint tartalmaz, mint a levél.
Emésztést elősegítő. A fekete nadálytő hagyományos használatát az emésztés elősegítésében tudományos állatkísérletek támasztották alá.
Zsákutca. Újabban megjelent füvészkönyvek állításával ellentétben, amelyek közül az egyik a légzőrendszer egyik legjobb orvosságának nevezi a növényt, olyan tudományos kísérletet, amely kimutatta volna bármi jótékony hatását a tüdőre.

Feketenadálytő-receptek
Külső használatra szórjunk kevés porított, száraz gyökeret a jól körülhatárolt sebre.
Ha képességét gyomorfájdalmak enyhítésére szeretnénk kipróbálni, kérdezzük meg az orvos véleményét. A herbalisták hagyományosan főzetként vagy tinktúraként alkalmazzák. Íze a földére emlékeztet, kissé édes.
Gyomorpanaszokra inkább a borsmentát, a gyömbért próbálja ki, vagy amit az orvos ajánl.
Fekete nadálytőt gyermeknek két éves kor alatt nem szabad adni!
AMIRE VIGYÁZNUNK KELL!
A fekete nadálytőben nagy mennyiségben találtak olyan vegyületeket (pirrolizidineket), amelyek komoly májkárosodást és rákot idéztek elő kísérleti állatokban. Ennek következtében Kanadában betiltották a növény (és a martilapu) használatát.
Májkárosító hatás
A fekete nadálytőről szintén tudjuk, hogy az emberekre májkárosító hatása van. Nagy mennyiségben valóalkalmazása a Budd-Chaisri-féle tünet együttest, tehát a máj ereinek elzáródását okozhatja. Ebben a betegségben szenvedőknél a májban lévő érszűkület lehetetlenné teszi a szerv normális működését.
Ismeretes olyan eset, amikor egy asszony négy hónapon keresztül naponta szedett fekete nadálytőt és pepszint tartalmazó, emésztést elősegítő kapszulákat és egy liter, a gyógynövényből készült teát is ivott. A fenti betegség kifejlődött.
Egy másik esetben a Crohn-kórban – a fekélyesedő vastagbélgyulladásra hasonlító krónikus bélrendellenességben – szenvedő gyermeküket a szülők nem orvossal, hanem feketenadálytő-teával próbálták gyógyítani. Két év után a fiúban kifejlődött a máj ereinek betegsége. Minden esetben szokatlanul magas dózisban s rendkívül hosszú ideig alkalmazták a füvet. Soha nem közöltek olyan adatot, hogy a májbetegség olyan embereknél jelentkezett volna, akik csak az ajánlott mennyiségben, rövid ideig kezelték magukat.
A rák kérdése
Kísérleti állatokban, amelyeket majdnem 2 évig etettek nagy mennyiségű feketenadálytőt tartalmazó táppal, rák fejlődött ki.
Viszont a gyógyfűben találtak rákot gyógyító anyagokat is, ezért helye van az olyan gyógynövények között, amelyek egyaránt tartalmaznak rákot okozó, illetve gyógyító anyagokat.
Elfogadható mennyiségben antioxidánsokat is, mint C- és E-vitaminokat tartalmaz, valamint béta-karotint, amely a testben A-vitaminná alakul át. Ajánlatos antioxidánsokban gazdag élelmiszereket fogyasztani, mivel ezek segítenek a rákot megelőzni.
Biztonságos használata megoldatlan
Az amerikai hatóságok a feketenadálytő belsőleges használatának kérdésében megosztottak. A bírálók szüntelenül becsmérlik a füvet. Egy tanulmány szerint, aki a feketenadálytő-gyökérből készült, akár csak egy csésze teát is megiszik, jelentősen kockáztatja az egészségét.
Ezzel szemben Nagy-Britanniában az orvosherbalisták azt állítják: Egyetlen olyan férfit, nőt vagy gyereket sem regisztráltak, aki az ajánlott dózisban fogyasztott feketenadálytő-levél vagy gyökér szedésétől kapott toxicitástól szenvedne.
A rákszakértő, dr. Burce Ames megpróbálta felbecsülni, hogy egész élete során milyen kockázatot vállal az az átlagos személy, aki száz szintetikus vagy a természetben előforduló rákkeltő anyagok egyikét használja. Egy csésze feketenadálytőből készült tea elfogyasztása esetén:
· A kockázat körülbelül ugyanakkora, mint egy amerikai mogyoróvajas szendvicsé, amely a természetben előforduló rákkeltő anyagot, alfatoxint tartalmaz nyomokban.
· A kockázat egyharmada annak, mintha egy gombát ennénk, amely a természetben előforduló hidrazin típusú rákkeltő anyagokat tartalmazza.
· A kockázat csak fele annak, amit akkor vállalunk, ha egy pohár szaharint tartalmazó diétás üdítőitalt fogyasztunk.
· És a kockázat csak egy százada annak, amikor egy üveg sört vagy bort iszunk meg, mert az ezekben lévő etilalkohol (alkohol) szintén a természetes rákkeltő anyagok egyike.
Dr. Ames azt is felbecsülte, hogy a feketenadálytő/pepszin tabletták kétszázszor akkora kockázatot hordoznak magukban, mint a csak a gyógynövényből készült tea.
A tennivaló egyértelmű: ne szedjük a fenti tablettát! Számos más, a májat nem károsító, emésztést elősegítő gyógyfű létezik.
Bárki, aki valaha is szenvedett májbetegségben, túlzott alkoholfogyasztásban vagy rákban, kerülje el e gyógyfüveket.
Dr. Ames cikke viszont az alkalomszerűen használóknak erősen ajánlja. Szerinte a növény egészségkárosító hatását aránytalanul eltúlozták. A feketenadálytőről soha nem bizonyosodott be, hogy májrákot okozott volna emberben, és az említett 2 eset a máj ereinek elzáródásáról sem fenyeget népbetegséggel.

Út a biztonságos használathoz

Egészséges felnőttek, a nem terhes és nem szoptató nők számára, akik nem szednek egyéb gyógyhatású szereket, és soha nem szenvedtek alkoholizmusban, májbetegségben s rákban, a feketenadálytő viszonylag biztonságos lehet rövid ideig tartó, alkalomszerű használat esetén.
Gyógyszermennyiségben csak orvosi felügyelet mellett használja! Ha a feketenadálytő kisebb kellemetlenségeket – gyomorpanaszokat vagy hasmenést – okozna, alkalmazzunk kevesebbet, vagy hagyjuk abba a használatát. Tudassuk az orvossal, ha kellemetlen hatásokat tapasztalunk vagy ha a tünetek nem javulnak két héten belül jelentősen.
A leveleket a virágrügyezés kezdetekor lehet gyűjteni. A gyökereket ősszel, az első fagyok után vagy tavasszal, az első levelek megjelenése előtt szedjük össze. A gyökereket gondosan mossuk meg, vágjuk darabokra, majd szárítsuk meg. Elporítani lehet akár mozsárban, akár kávédarálóban. Jól záródó edényben tároljuk!

Nadálytő- és körömvirágkrém
(bőrtápláló krém minden bőrtípusra)
Különösen jó a durva, száraz bőrre, mivel gyógynövény-alkotórészei egyszerre táplálnak és gyógyítanak. Kisebesedett, felrepedezett kézre éppen e sajátossága miatt kiváló kézkrém is. A nadálytő olyan anyagot tartalmaz, amely elősegíti a sejtek újraképződését.

15 ml méhviasz 1,25 ml bórax
15 ml lanolin 30 ml meleg nadálytőlevél
15 ml kakaóvaj forrázat
22 ml körömvirágolaj 6 csepp gabonaolaj
5 ml glicerin
1. Olvasszuk fel a méhviaszt, utána külön a lanolint és a kakaóvajat, majd az utóbbiakat keverjük apránként hozzá a méhviaszhoz.
2. Melegítsük fel a körömvirágolajat és a glicerin, s keverjük lassan a fenti keverékbe.
3. Oldjuk fel a bóraxot a meleg nadálytőforrázatban, azután adjuk hozzá az alapkeveréket. Az egészet keverjük jól össze. Addig keverjük, amíg besűrűsödik és kihűl; ekkor vegyítsük bele az illóolajat is.
4. Merjük tégelybe, címkézzük fel.

BOGUMIL RECEPTEK
Nadálytő emulzió
A nadálytő gyökérdrogját 2-3 percen át felfőzzük, majd egy fél napig állni hagyjuk. Az így keletkező emulziót golyós dezodoros üvegbe töltjük és a sebeket a golyón kicsordogáló lével kezeljük. Ki kell kísérletezni, hogy mennyire legyen az állag híg, ami ki tud jönni a golyók peremén.
Nadálytő kenőcs
A nadálytő emulzióból annyit nyeletek el hidrofil kenőcs alapanyagban, amennyit felvesz. Kiszerelem és kenőcsként használom.
Nadálytő saláta
Emésztési zavarok megelőzésére népi használata a zsenge levelek salátakénti alkalmazásában van.
Nadálytő és gyermekláncfű levél szirupban
A zsenge nadálytő levelet apróra feldarabolva ugyanannyi gyermekláncfű virággal, szárral és levéllel összedarabolva elkeverem. Cukorsziruppal leöntöm. Reggel éhgyomorra egy kávéskanállal fogyasztva gyomorhurutot, bélrenyheséget gyógyít és kitűnő emésztést biztosít.
Külső alkalmazások Elősegíti a sebek bezáródását
A fekete nadálytő kitűnő hatása a nehezen gyógyuló sebekre elsősorban fű hatóanyagában, az allantoinban rejlik. Hám- és sejtképző hatásánál fogva serkenti a seb gyógyulását. A feketenadálytőből készült főzettel lemosva vagy azzal átitatott kötéssel a sebek váladékozása és gennyesedése megszűnik, olyannyira, hogy elfekélyesedett és krónikusan gennyező sebek is, mint pl. az Ulcus cruris (az alsólábszár begyógyulni nem akaró fekélye) is gyorsan beheged.
Fürdő, öblítés vagy borogatás feketenadálytő
főzetével
Az orvosi gyakorlat azt mutatja, hogy krónikus gennyesedés és nyílt fekélyek főleg idős, mozgásukban már korlátozott embereknél és erős dohányosoknál lépnek fel. Ilyen esetekben ajánlatos a sebet naponta kétszer feketenadálytő főzetben áztatni, azzal öblögetni, vagy a főzettel átitatott borogatást tenni rá. Mindhárom alkalmazási módhoz a főzetet a következőképp állítjuk elő: egy csészényi feketenadálytövet két-három liter vízben 10 percig főzzük, ugyanennyi ideig állni hagyjuk, majd leszűrjük. Amikor a főzet testhőmérsékletre lehűlt, megáztatjuk abban lábfejünket vagy lábszárunkat. Olyan testrészeknél, ahol ez nem lehetséges, kád, vödör vagy zuhanyzótálca fölött lassan-lassan a sebre öntjük a főzetet. Ha az ilyen öblítés fájdalmat okoz, tiszta lenruhát átitatunk a főzettel, rátesszük a sebre, befedjük száraz frottírtörölközővel és az egészet átkötjük. Fél óra múlva a műveletet megismételhetjük. Ezután a sebet, de különösen annak széleit bekenjük körömvirág kenőccsel és újra átkötjük. Ha ez a kezelés viszonylag körülményesnek tűnik, mégis megéri a fáradságot, ha figyelembe vesszük, hogy egy hosszú időn át nem gyógyuló sebtől és az azzal járó kellemetlenségektől szabadulhatunk meg.
Több példa is bizonyítja, hogy alsólábszár-fekélyek, amelyek hónapokon, sőt éveken át semmiféle kenőcsre, porra vagy egyéb szerre nem gyógyultak, ismételt feketenadálytő- és körömvirágkenőcs-kezelés hatására elmúltak.
Borogatás feketenadálytő lisztjéből készült péppel:
Mindenfajta csont-, ín- vagy izomtraumánál – mint törések (frakturák), ütések nyoma, rándulás, zúzódás vagy véraláfutás – a legjobban a feketenadálytő lisztjéből készült péppel való borogatás segít. Ugyanez izom-, ideg- és ínhüvelygyulladásoknál is ideális módszer .

Elkészítése:
Ebben az esetben a porrá őrölt feketenadálytövet használjuk. Aszerint, hogy mekkora a kezelendő felület, veszünk 50-100 g feketenadálytő lisztet és egy kis tálban forró vízzel és néhány csepp salátaolajjal péppé keverjük. A pép először szálasodik, majd meglehetősen ragadós és gumiszerű lesz.
A pépet úgy ahogy van, melegen rákenjük a beteg testrészre és előbb egy lenruhával, majd egy kis frottírtörölközővel letakarjuk. Az egészet kötéssel rögzítjük és egy-két órán át vagy egész éjjel hatni hagyjuk. A pép könnyedén eltávolítható. Utána a bőrt feketenadálytő kenőccsel bekenjük.
A feketenadálytő liszt pépjéből készített borogatás hihetetlenül hatásos és naponta ismételt alkalmazásától a gerinc- és porckorong fájdalmak is elmúlnak.
Ugyancsak regenerálódnak az erősen igénybevett izületek vagy a túlerőltetett izmok és izomszalagok (pl. sportolóknál az ugróizületek, a térd, teniszkönyök stb.). Terápiaként ugyanolyan hatásos mint megelőzés céljából.




Kombináció homeopátiás feketenadálytő kivonattal
Minden gerinc-, porckorong- és izületi bántalomnál vagy csonthártyagyulladásnál, arthritisnél és bármilyen csonttörésnél azt ajánljuk, hogy a külsőleg alkalmazott gyógyításon túl belsőleg is segítsük elő a gyógyulást a Symphytum D I0 elnevezésű homeopátiás kivonattal (naponta háromszor tíz csepp).Reumás panaszoknál, izületi gyulladásnál, isiásznál és köszvénynél is nagyon ajánlott az egyéb kezelések mellett a higítatlan feketenadálytő kivonattal való bedörzsölés.
Ismerünk egy parasztembert, aki évekig dolgozott traktoron és erős gerincbántalmakról panaszkodott. Olyan nagy fájdalmai voltak, hogy nem tudott már dolgozni. Felesége minden nap borogatással kezelte: a feketenadálytő lisztből készült péppel és feketenadálytő kenőccsel Egy hónap múltával emberünk teljesen panaszmentes lett. Gerince és hátizomzata annyira regenerálódott, hogy tovább dolgozhatott. Érthető, hogy azóta nagy tisztelője a feketenadálytőnek és lelkesen ajánlja másoknak is.
Feketenadálytő kenőcs
A feketenadálytő lisztjéből készült péppel való borogatás pótolható a kevésbé koncentrált feketenadálytő kenőccsel. Ennek használata viszont sokkal egyszerűbb. Segítséget nyújt a kisebb bajoknál és fájdalmaknál, mint például eséstől szerzett kék folt (vérömleny) esetén, ha a szokatlan, talán túlfeszített kerti munkától megfájdul a derekunk, ha bútortologatás közben megemeltük magunkat, vagy ha sportolás után izomlázunk keletkezett.
Kombinált kezelés

Rendkívül hatásos kezelést nyújt a következő kombináció: a fekete nadálytő lisztjéből készült péppel való borogatás eseténként, utókezelés a kenőccsel, bedörzsölés a kivonattal (például reggelenként) és homeopátiás cseppek szedése. Az ebben a fejezetben felsorolt minden súlyos és idült betegség esetében fontos, hogy ehhez a kezelési módhoz tartsuk magunkat és azt legalább 4-8 héten át folytassuk.

A belső alkalmazás nehézségei
A feketenadálytő belső alkalmazása óvatosságot igényel, ugyanis az újabb vizsgálatok során a feketenadálytőben pyrro-lizidin-alkaloidát találtak, amely a májra nézve toxikus, rákkeltő és génváltozást idézhet elő. Mint általában mindig, ebben az esetben is a mértéktartás a fontos. Toxikológiailag tehát csak a feketenadálytőből készült tea vagy kivonat gyakori belső alkalmazása szolgálhat okot az alaposabb megfontolásra. A külső alkalmazás ártalmatlan, mivel a kérdéses anyagok a bőrön keresztül úgyszólván egyáltalán nem szívódnak fel és a kísérletek során sem mutatkoztak negatív hatások.
Még ha úgy is tűnik, hogy elővigyázatosságból le kell mondanunk a feketenadálytő tea vagy kivonat hosszú időn át, tartó belső alkalmazásáról, a feketenadálytő értékes szer marad az izületek, izmok, szalagok és mindenekelőtt a csontok gyógyításában, mivel hatásosan serkenti a sejtképződést (új csont-szövet, porcok).
A homeopátiás kivonat ajánlott alkalmazását a fenti meggondolások nem érintik.

ERDEI FENYő
Terebélyes fa, amely 30 m magasra is megnő. A fa kérge szürkésbarna, cserepes. Hosszú tűlevelei kettesével (néha hármasával) egy kehelyben ülnek az ágon, színük kékeszöld, telelők. Koronája jellegzetesen ernyőszerű. A napot szereti, ezért alsó ága gyorsan lehull. Hazánk északnyugati részén egész erdőket alkot.
Használják fiatal ághajtását (turio), fájából nyert olaját (ol. therebintinae), a tűlevel illóolaját (ol. pini sylvestris), fenyőkátrányt (pix liquida) és a fenyőgyantát (resina pini).
Hatóanyaga: illóolaj, mézga, mely abletinsavat tartalmaz, és gyanta (hegedűgyanta). A terpentinolajban pinipikrin fenyő-keserű van.
Az idült hörghurut gyógyszere. A fiatal ághajtásokból (turiones) készült tea, 15 g 200 g vízre légcsőhurut, reuma és csúznál használatos. E célra az alkoholos kivonat inhalációra alkalmas. Angolkóros gyermekeknek fenyőfürdőjébe a hatás fokozására 3-4 csepp alkoholos kivonat ajánlható.
100 g turiones pinit főzzünk 5 percig 2 l vízzel. A szüredéket öntsük 34-36 C-fokos fürdővízhez. A 10 majd fokozatosan 30 perces fürdő görvélykórnál (scrofulosis), angolkórnál, bőr- és fejkiütésnél jól bevált. Használatos a fent leírt főzet erősebb vagy gyengébb változatban scrofulotikus bőrdaganatnál és kiütésnél, fülfolyás, izommerevedés, asztma, isiász, hipochondria eseteiben is. E főzet a jegenyefenyő fiatal ághajtásaiból készült kivonattal pótolható (1 fürdőre 250 g).
Terpentinolaj. Oleum therebintinae.
A különböző fenyőfélék gyantajárataiból nyert terpentin száraz desztilláció útján nyert oxigénmentes anyaga a terpentinolaj
(C10H16). Könnyen oxidálódik, így a különben tiszta folyadék is sűrűvé lesz; ti. hidrogénszuperoxid képződik, ez okozza az elszíntelenedést. A mosónő is ismeri ezt a tulajdonságát, amikor télen a napot nem használhatja, ezzel színteleníti a ruhát. A terpentin desztillált nyersanyaga a gyanta.
A terpentinolaj külsőleg a bőrön pirosságot, melegséget, de hólyagot is okozhat. Ugyanezen tünetek előállhatnak belső bevétele által.
Belégzésre forró vízzel 1-2 cseppet teszünk (tanácsosabb a légzőszervek megbetegedéseinél Ol. Eucalypti, mely nem támadja meg a veséket). 10%-os alkoholos oldatából 20-30 cseppet vehetünk, mely tüdővészesek köhögési ingereit is mulasztja. A köpetkiválasztást növeli.
A terpentinolajnak alkoholos oldatában salétromsav hatására vízben nehezen oldódó színtelen kristályok képződnek: a terpinum hydratum. Kis adagban vizelethajtó, hörghurutnál váladékkiválasztó. Nagyobb adagban éppen ellenkező hatást vált ki, ma már alig használják.
Amennyiben terpentinolajat akarunk használni, úgy mindezen esetekben 1%-os oldatot vegyünk.
Fertőzést gátló sebkenőcs veszünk egyenlő részben vörösfenyő-terpentint (Terebinthina laricia) és fehér vazelint, megolvasztjuk és kikeverjük.

BOGUMIL RECEPT
Fenyőszörp
Az áprilisban szedett friss hajtásvégeket cukorszirupban vonjuk ki.
Elkészítés módja
10 literes edényben 3 kg fenyőhajtás-véget rakunk és felöntjük vízzel. Lassú tűzön melegítjük, amíg forrni nem kezd. 5 percig forraljuk lefedve. Ezután elzárjuk a lángot alatta és 24 órát kihűlve áztatjuk
24 órás áztatás után a szűrletet leöntjük. A tiszta, hatóanyagot tartalmazó szűrlethez 1:1 arányban cukrot adunk. 1 deka citromsavat keverünk bele és lassú tűzön felfőzzük. Amikor gyöngyözve forrni kezd, akkor három buggyanásig forraljuk és elzárjuk alatta a lángot.
Befőttes üvegekbe szűrjük. A befőttesüveg szűrlet tetejére késhegynyi szalicilt vagy nátrium-benzoikumot adunk és lezárva kidunsztoljuk.
Egész évben naponta 1 deci szörppel készített italt fogyasztunk. Én úgy használom, hogy a hűtőszekrényben fél literes műanyagflakonban tartom, és reggel éhgyomorra fél decinyit töltök egy három decis pohárba, majd Balfi-, vagy Kékkúti ásványvízzel feltöltöm. Ezután elkeverem és megiszom. Este lefekvés előtt megismétlem. Az évtizedes makacs hörghurutomat teljesen rendben tartja. Úgyszólván pár hónap alatt megszűnt a hörghurutom.
Fenyődzsem készítése.
10 literes edénybe 4 kg fenyőhajtás-véget rakunk. Hozzáadunk 6 liter vizet és felfőzve 5 percig forraljuk. Forralás után lefedve 24 órán át áztatjuk.
Második lépésben a főzetből kimerjük a fenyőhajtás-végeket és leturmixoljuk. Az így készített turmixot visszarakjuk a főzethez
Harmadik lépésben 6 kg cukrot főzünk bele. A gyöngyöző forrást 3-4 percig lassú tűzön végezzük.
Negyedik lépésben leszűrjük a lét, majd a szárazanyagot kéziprésen vagy passzírozón átpasszírozzuk és a sűrű lét visszatöltjük. A visszamaradó szárazanyagot eldobjuk.
Ötödik lépésben megmérjük a szűrletet és literenként 5 deka zselatint számolva újraforraljuk, besűrítjük.
Hatodik lépésben a még forró szűrletet palackozzuk.
Fenyőrügy-likőr
Különlegesség, érdemes egy kis időt fordítani rá!!
Kora tavasszal 50 g-nyi fenyőrügyet gyűjtünk s 10 napig 200 ml 90 fokos szeszben áztatjuk. Leszűrjük. Felhigítjuk még 100 ml szesszel és adunk hozzá 1/4 kg cukorból főzött szörpöt. Kevés felforralt és lehűtött vízzel egészítjük ki 1 literig.