 |
|
 |
 |
 |
 |
 |
Életünk

|
Ideje: 2010.július 26. hétfő, 08:32:29 Jóváhagyó: kellemesen
Karcolat: Párbeszéd az orvossal
Szerző: doktorur
"Lehet nem élünk örökké? De hogy még én sem az mégiscsak túlzás. Nem?
Eltelt húsz év. Sandokán csak nézett mint birka a vágóhídon.
Az orvos közölte ennyi.
- Meghalok?
- Mint a vöcsök.
- Kellemetlen.
Valami lehetőség?
- Koporsó? Hamvasztás? Urna?
- Túlélésre gondoltam!
- Miért nem mindjárt a nyugdíjra. Leteszi a lantot oszt annyi. Világos?
- Alapvetően. Pedig fizettem a járulékokat.
- Kár volt. De hát másokat is el kell tartani.
- Orvosilag?
- Mondtam: Már halott vagy.
- Még kicsit élek.
- Már nem sokáig.
- Mit tehetek?
- Megműteted magad, Senyvedsz kicsit. Aztán meg feldobod a pacskert.
- Megnősülnék.
- Hát hülyéskedni lehet, de nem érdemes.
- Nem hülyeség. Szeretem a lányt.
- Mondom, meg fogsz halni.
- Nekem nem sürgős. Esetleg nősülés után?
- Előtte, utána, nem mindegy.
- A franc se tudja ezen még nem gondolkodtam..
- Hát gondold meg.
- Anyád... Remélem sokáig élt, mint én is már 49 vagyok.
- Na látod. Semmi probléma. Benne vagy a korban.
- Ez elég?
- A rák. Az elég.
- De hát te vagy az orvos.
- Azért mondom.
- Miért neked már volt?
- Nem, én tanultam. Neked meg van.
- Csere?
- Tartsd meg. Jobban szeretem élve osztani az észt.
- Na basszus erre sem fogunk iszogatni.
- Hát az tuti. Amúgy sem voltál túl a helyzet magaslatán.
- Most meg meghalok.
- Mint a vöcsök, feltéve ha lőnek rá.
- Nem vagyok vöcsök.
- Képzeld magad a helyébe. Hajnal a tavon, könnyű pára, dörögnek a fegyverek... kész öröm a halál.
- Neked ba... meg.
- Nekem nem. Gondold el. Mehetek a temetésedre. Hallgathatom a sok baromságot amit összehordanak rólad.
- Majd sírok.
- Akkor már nem.
- Igaz. És te?
- Ha megállom röhögés nélkül már az is kész csoda.
- Röhögnék inkább én.
- Ne legyél ilyen egocentrikus!
- Majd igyekszem.
- Menj haza, ne foglald a helyet.
- Ok. Már itt sem vagyok. És ha mégis élve maradnék?
- Szóljál öt év múlva. Még azt kéne, hogy rontsad itt nekünk a statisztikát.
- Ha nem szólsz akkor sem fogok haragudni. Kuruzslás persze meg ilyenek, mit is vártam tőled? Ahelyett, hogy becsületesen elköltöznél, mint mások?
- Bocsi, csak úgy szeretek élni. Biztos az én hibám.
2010. május 16. Doki"
|
|
 |
 |
 |
 |
| |
|
Értékelési pontok: 1 szavazat: 1

|
|
 |
|
|
|
|
 |
 |
 |
 |
| "Belépés" | Belépés/Regisztráció | 4 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a szerzők tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Re: Párbeszéd az orvossal (Pontok: 1) Jóváhagyó: dzsenyami Ideje: 2010.július 26. hétfő, 18:05:53 (Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Doki ..tetszett a filozofálásod.. egyik szemem sírt ..(mert ugye nem tudhatom, hogy valós diagnózisról van szó, vagy fantázia szüleménye..) a másik nevetett. a jó humorral átszőtt, élcelődő halálbamenetelen, illetve annak megtagadásán .. ne is hagyd magad..!
baráti üdvözlettel Ilona |
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Re: Párbeszéd az orvossal (Pontok: 1) Jóváhagyó: tiizasszony Ideje: 2010.július 30. péntek, 20:31:14 (Adatok | Üzenet küldése) | Szia! Nekem nincs benne humor. Fáj is. Végig érzem a visszafojtott levegővételt.
Én is szeretek élni. Már 9 éve teszem... "utána".
dory
|
|
 |
 |
 |
 |
|
 |