 |
 |
 |
|
Fohász, ima
|
Ideje: 2010.február 22. hétfő, 18:51:24 Jóváhagyó: Pillango
Vers: Bimbózó szavak
Szerző: Lilla
"Nézd, Barátom:
Kezem feléd nyújtom,
Virág-bimbó
Szirmait markolom,
S nedves kezemen
Szavaid
Csendje csorog;
Mit fehér lepke-léted
- Lelkemen -
Itt hagyott.
Halk hangokkal
Száll fel
A forró nyári dallam:
Fohásszá szelídül;
(Sokáig mormoltam)
Építs…
Vigyázz a világra.
A pillanat-szirmok
Egymásra csendülnek,
Ködbe kapaszkodnak.
Együtt
Hatalmasak.
Hát add a kezed…
S bár fárad a lét,
Nyisd ki lelked kapuját;
Míg élsz,
Szavakká szelídülnek
Tenyeredben a forró
Teremtés-csodák.
Hiányzol -
Kezem
Összekulcsolva érted…
Érzem, hogy a
Gondolat nyoma
Bentről, újra éget.
Mint láva
- Lényed koronája -
S szálló ige-varázs fogan
A szemhunyásnyi kékben:
Vár, majd kibomlik
A reszkető bimbónyi hang -
Sziromtalan árnyék-vidéken.
2008
Megjegyzés:
˝Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál…˝
/Kányádi/"
|
|
|
 |
|
 |
| |
|
Értékelési pontok: 0
szavazat: 0
|
|
 |
|
|
|
|
Irásos művek :
Tagok :
A Közösség :
Statisztikák :
Dokumentációk :